Zorba története nagyon mély hatást gyakorolt rám. Egy ember aki megtanulta élni az életet, ennek minden negatív hatása ellenére is, akit a tánc a legmélyebb bánat után is visszavezet az élet napos oldalára, aki minden sorscsapás után talpra áll és képes optimistán a jövőbe nézni, azt hiszem mindannyian ilyen emberek szeretnénk lenni.
Az író, a zeneszerző, a koreográfus kivétel nélkül igyekszik Zorba történetét hűen a közönsége elé tárni, de kifejezésük eszköztárának különbözősége miatt ugyanazt a célt teljesen eltérő módon tudják csak elérni. Néha egy mondattal olyan hatást ér el az író, melyet szinte vissza sem lehet adni a tánc nyelvén, de számtalanszor egy mozdulat sokkal kifejezőbb, mintha ugyanezt megpróbálnánk több oldalon keresztül szavakkal ecsetelni.
A koreográfus megpróbál a tánc nyelvén gondolkodni amikor egy baletthoz szövegkönyvet készít, hiszen úgy kell gombolyítani és nyesegetni a történetet, hogy a darab mondanivalója a mozdulat szárnyán a közönséghez megérkezzen.
Megpróbáltam ezt a darabot ahol lehetett Zorba vidám, felelőtlen és pozitív egyéniségéhez igazítani mindamellett, hogy a cselekmény drámai fordulatai természetesen rányomják bélyegüket az idevonatkozó képekre.
Kívánom, hogy az az igyekezet, mellyel Zorba a Krétára érkező angol John európai konvencióktól terhes lényét az életöröm és az ő pozitív életszemlélete felé próbálja terelni, Önöknél is táptalajra leljen és az előadás után lélekben gazdagabban és a környező világ problémáival szemben pozitívan felvértezve térjenek meg otthonukba. (Ifj. Harangozó Gyula)