A kínai taoista filozófia a yin és yang elvén alapszik. Szimbólumában megjelenik egy mindenre kiterjeszthető világnézet, amelyben az ellentmondások összefonódnak és függenek egymástól. Amikor kimondjuk a yin szót akaratlanul is gondolunk a yangra. Egy fogalom felvázolásánál, mindig mögötte rejlik annak ellentettje, amely nélkül nem is létezne. Míg a yin többek között a hideg, a víz és a nő, addig a yang a meleg, a tűz és a férfi szimbóluma. Így a yin látszólag nem egész, mégis önmagában is teljes. Az előadás olyan elmék szüleménye, akik rendkívül különbözőek, de mélyen gyökerezik bennük a hasonlóság. A táncosok nem eljátszák szerepként a nőiséget, hiszen két női szereplő van a színpadon. Megkomponált, színpadias és parodikus jelenetekkel mutatják be, hogy számukra mit jelent nőnek lenni. Beáztatják a humor filterét az élet vizébe és keresik azt az ízesítést, ami a szélesebb közönség számára is fogyasztható. A darab elején alázattal ajánlják fel munkájuk gyümölcsét a közönségnek, jelezve, hogy a tánc mindkettejük számára nem csak szépség és izzadtság. A témában sokféle asszociációval dolgoznak, azonban konkrét mondanivalójuk sokszor csak a sugallás szintjén jelenik meg, mint például a női szeszély, a szexizmus és az erőszak. Emellett az is felmerül, hogy a vallási gyökerű indiai tánc átalakulhat-e gyermeteg civakodássá, miközben a földön hempergő kortárstánc keresi, hogy hogyan lehet emelkedett. A sok szerep után végül a tiszta tánc lesz az, amely lemossa az előző kérdésfelvetéseket és hagyja, hogy csak ők legyenek. Azok akik. Nők.
Bemutatja a MoTus Mozgásszínházi Egyesület
Alkotók / Előadók:
Tóth Laura
Závodszky Rita
