A Szél kapuja folytatja és tovább bontja a társulat két korábbi előadása, a Cseppkánon és a Raj kérdésfelvetéseit: Hol keressük gondolatainkat, érzéseinket? Az agyban? A szívben? A sejtjeinkben? Egymásban? Kapcsolataink terében? Cselekedeteinkben? Az előadás mozgásvilágát a Tai Chi Chuan, a Shen Dao Kung Fu és az ezekből építkező természetes gesztusok ötvözete adja.
Minimalista zenei kompozíciója olyan hangszerekre épül, mint a harmónium, a fúvósok, az ének vagy az emberi lélegzet, vagyis mindazon hangszerek és eszközök, melyek a levegő mozgásának, áramlásának gyöngéd vagy éppen vad erejét használják. Az előadás tere, mely egyszerre képzőművészeti és szellemi tér - mint az Artusnál mindig - most is az egyik legmeghatározóbb alkotó elem. Ez alkalommal is több mint látvány vagy az előadást befogadó hely – a tér maga a tartalom.