A pillanatmozaikokból építkező színházi akció az érzékien láttató képek atmoszférájában az ember helyzetére irányul: a világban való otthontalanság, a menekültlét és idegenségérzet. Az előadó a gondolatvariációkkal belehelyezi magát a képbe, beleköltözik, kioltja magát benne, majd átváltozik.