„Az ember célja mi a földön? Legyen önmaga – röviden – S csak magamagával törődjön.” (Henrik Ibsen)
A norvég drámaíró Henrik Ibsen az emberi psziché nagy ismerője. Műveiben minden esetben olyan mély lelki folyamatokat tár olvasói elé, amelyet az orvostudomány csak később nevesített. Az apátlan Peer Gynt a mesék világába menekül a szürke hétköznapok és a társadalmi megvetés elől. Története sehova sem tartozás, az örökös úton levés és az önámítás tragédiája. De fordítsuk meg a kérdést: mikortól bűn az, ha elménk egy másik síkon nyer élményt magának?