Verses játék
Író: Jékely Zoltán
Rendező: Papp Dániel
Színész:
Lupus - Kardos Róbert
Sabina I., II. - Tőkés Nikoletta
Theophrastus - Kerekes József
Ferox - Maszlay István
Tetrachius, Caius Marcellinus - Papp János
Demetrius Pumex, Aurelius - Urbán Tibor
Agrippina, Claudia - Bede Fazekas Anna
Quadrupes - Mészáros András
Sextus - Egri Bálint
Septimus - Kékesi Gábor
Octavius - Kovács Gergely
Zene: Kovács Áron Ádám
Mozgás: Schmidt Eszter
Rendezőasszisztens: Magyar György
A barbárok már a túlparton vannak. Hogy mit tudunk róluk? Jóformán semmit. Épp ezért rettegünk tőlük. Vannak, akik menekülőre fogják a dolgot, vannak, akik maradnak, elbújnak, vagy harcolnak, egyesek megpróbálnak hasznot húzni a dologból, vagy legalább a kintlévőségeiket begyűjteni. Van, aki menti a menthetőt, van, aki mindent felperzsel maga mögött, mások alkoholba temetkeznek, vagy épp tiszta fejjel próbálják minimálisra csökkenteni a veszteségeket. A többség mindenesetre biztosnak látja, hogy a vég elkerülhetetlen, de azért akadnak még akik bíznak a csodafegyverben, az aquincumi oroszlánokban...
A történet Aquincum végnapjaiban, az i.sz. III. században játszódik, a barbár támadást megelőző pillanatokban, amikor mindenki - a hatalom képviselői éppúgy, mint a kisemberek - fejvesztetten menekülnek. Csak a költő marad hiúságból, gyávaságból, tehetetlenségből és némi bölcsességből, mert ő már tudja, hogy a futó embert is eléri a halál.
Lupus a költő , a feltételezett korai előd az antik kultúra képviselője egy barbár korban.
Az Oroszlánok Aquincumban költőhőse némileg önportré is.
Jékely a merengő költő - ahogy Weöres Sándor nevezte egy Nyugat- beli kritikájában megírta Lupust, a "hóbortos álmodozót", akit kellő iróniával szemlél. Lupust, a menni vagy maradni dilemmájában ugyanis nemcsak észérvek vezérlik, hanem nagyon is gyakorlati vágyak: Bacchus és Amor áldásai, melyeket többre tart a tényleges cselekvésnél.
Jékely költői parabolája tehát a költő sorsáról, helyéről, szerepéről elmélkedik egy kiélezett történelmi szituációban.
E fegyverekkel terhes világ és napjaink között természetesen számos asszociáció keletkezhet: a darabnak lehetősége nyílik arra, hogy ironikus - parabolikus történelmi játékká váljék.
Első változata 1964-65 körül íródott, a második a hetvenes években. Az Oroszlánok Aquincumban nem első színpadi műve a költőnek, Angalit és a remeték címmel írt egyet 1944-ben Kolozsvárott, a Fejedelmi vendéget pedig 1969-ben mutatta be a Gyulai Várszínház. Ugyanitt, 1982-ben Iglódi István rendezésében láthatták a nézők ezt a verses játékot.
