Az előadás a Nemzeti Színházzal koprodukcióban jött létre
Író: Oleg Bogajev
Rendező: Nagy Péter István
Színész:
Iván Szidorovics Zsukov - Bán János
II. Erzsébet - Haumann Petra
V. I. Lenin - Chován Gábor
V. I. Csapajev, parancsnok; Szevasztjanov, űrhajós - Babicsek Bernát
Ljubov Orlova, színésznő - Szél Dalma Rebeka
Zenész: Szirtes Edina Mókus, Kertész Endre, Babicsek Bernát
Díszlet: Sebők Júlia
Jelmez: Bozsik Ágnes
Zene: Szirtes Edina Mókus
Dramaturg: Kozma András
Irodalmi munkatárs: Kozma András
Mozgás: Kerekes Kristóf
Konzultáns: Vidnyánszky Attila
Súgó: Rácz Nóra
Ügyelő: Rácz Nóra
Rendezőasszisztens: Zakar ÁgiIván Szidorovics szomorúan ül a hokedlin és hintáztatja a magányát. A felesége meghalt, a tévé és a rádió elromlott. Iván Szidorovics pedig csak úgy elvan magában, mint egy repedés a plafonon. Talán az aggkori leépülés logikájából következik mindez, de az is lehet, hogy Iván Szidorovics a lelke mélyén filozófus, aki szereti ezt a platóni mondatot: "Az élet a születéstől a halálig tartó folytonos mozgás." Lehetséges, minden lehetséges. Nem tudom. Iván Szidorovics felesége valaha a postán dolgozott, ahonnan dobozostól hordta haza a tiszta borítékokat és a kemény távirati űrlapokat, ám nemigen lehetett mit kezdeni velük. Ahogy ül a hokedlin, Iván Szidorovics fejében évei számát meghazudtoló aktív, komoly agymunka indul meg. Úgy tűnik, kigondolt valamit.
