Erdélyi. Magyar. Meleg. Egyik sem könnyű bélyeg – de mindhárom egyszerre: hát az már hátrány a köbön! De ezt lehet iróniával is nézni!
Székely Csaba ezekről a nem könnyű sorsú emberekről írt egy nagyon emberi színdarabot, amiben meg tudja tartani azt a rá jellemző, és a Bánya-trilógia óta ismert fanyar humorú életábrázolást.
Az előadás tabutémát dolgoz fel: az erdélyi melegek helyzetét. Oké, valójában ez egyáltalán nem tabutéma. Erdélyben senkinek semmi baja a melegekkel. Csak annyi az elvárás velük szemben, hogy maradjanak csendben. Tegyenek úgy, mintha nem lennének azok, amik. Tartsák titokban azt, amire senki nem kíváncsi. És fogadják el, hogy a többség szemében ők egyszerre perverzek és viccesek. Ennyit igazán megtehetnek.
Az előadás tabutémát dolgoz fel: az erdélyi melegek helyzetét. Oké, valójában ez egyáltalán nem tabutéma. Erdélyben senkinek semmi baja a melegekkel. Csak annyi az elvárás velük szemben, hogy maradjanak csendben. Tegyenek úgy, mintha nem lennének azok, amik. Tartsák titokban azt, amire senki nem kíváncsi. És fogadják el, hogy a többség szemében ők egyszerre perverzek és viccesek. Ennyit igazán megtehetnek. Az Öröm és boldogság szereplői hétköznapi emberek. Nők és férfiak, városiak és vidékiek, melegek és heteroszexuálisok. Párhuzamosan futó, majd egymással találkozó sorsokat látunk. Pár jelentéktelen összezörrenést, álproblémát, nyafogást, hisztit. Semmi lényeges. Igazából mindnyájan boldogok.