Orlando nem a hagyományosnak mondható cselekvő főhős: ő megfigyel. Egy olyan férfi történetét meséljük el, aki harmincéves koráig férfiként él, majd feleségét egy mészárlás következtében elvesztve nemet vált. A férfit, aki férfiként női szerepet ölt magára: Petrik Andrea személyesíti meg.
Orlando igazi ellenfele saját maga. Szerelmes szemlélő, akinek az a sors jutott, hogy örökké éljen, és örökké keresse a férfiban a nőt, és a nőben a férfit.
A két felvonásra osztott adaptációnkkal a regényt a darab első részében egy melankolikus férfi szemszögéből ábrázoljuk, akinek a szereplői mintha egy Caravaggio-festményből lépnének elő. A magányos szemlélőt a második részben gyakorlatilag megsemmisíti a nővé válás személyes és feszült vallomásossága: "a szerelemnek semmi köze a kedvességhez, a bőkezűséghez, a szerelem abból áll, hogy vagy gyorsan kibújunk a szoknyánkból, vagy leszaggatják rólunk"- Lady Orlando szerint minden lépésünk, minden döntésünk alapja a vágy, hogy kifejezzük magunkat másokban, önmagunk előtt.