Ez a Velemi Névtelen különös, titokzatos figurája a magyar irodalomnak. Egyesek még a létezését is vitatják, mások az első nyugatos költőnket ünneplik a még Balassi előtt élt fenegyerekben. De talán nem is az számít, létezett-e csakugyan, vagy csak kellett volna léteznie. A mű a fontos: a sokszor pimasz, sokszor pajzán, sokszor panaszolkodó versek, amelyek nemcsak a mohácsi csatától Kőszeg ostromáig, de a kéjsóvár kocsmatündérektől a fehérmájú grófnékig, a virgonc örömtől a lankadt mélabúig vezetnek, nagy és víg leleménnyel játszadozván ütemmel, zenével, formával. A nemrégen fellelt és kiadott vékonyka, helyenként mégis vaskosnak bizonyuló verseskönyvből egy literátor és egy színész kanyarított egyórányi könnyes-mosolyos, mondós-muzsikálós estet, amely először az Őszi Kulturális Fesztiválon mutatkozik be.