Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös előadása
"Te vagy a folytatásom, te vagy én magam, alattam. Te. Nincs is a világnak más változata, mely a szívemen pihen, nem érint így meg senki. Csak te. Te vagy a világ legdrágább formája, veled vagyok otthon, te vagy az otthonom. Nélküled távol vagyok, hogy mitől távol, nem tudom, de messze-messze. Kicsit piszkos a világ tőled távol, igazi énedtől." (Mariangela Gualtieri)
A Moderato cantabile a szenvedélyről szól, a hiányról; az érzelmi életet idézi fel, a szerelemről próbál mesélni anélkül, hogy beteljesítené, pusztán kirajzolja az alatta megbúvó térképet. A színpadon szoba - téren és időn kívül -, mely meghatározott, állandó minták szerint létezik. A figurák ebbe a térbe érkeznek, a "máshol levés" terébe, ahol kitörölhetetlen nyomot hagynak maguk után: különböző ösvényeken indulnak el, melyek barázdanyomain a szabadság terei sejlenek fel, ha mégoly illuzórikus és illékony formában is.