A férjből miniszter lett. Érdekes ez? Érdekesebb, hogy mi lesz a miniszter feleségéből. Férje farvizén evező vérbő asszonyság ő, akinek frissen kinevezett ura, vagy inkább annak csábító hatalommal bíró rangja, fenekestől felfordítja mindenki életét. Hogyan lehet felemelkedni? Mi történik, amikor egy egyszerű, de szerethető asszonyság s az ő családja, rokonsága egy olyan társadalmi piedesztálra kerül, amelyről addig nem is álmodhatott? Hogyan és miként alakul át az addig "jól működő" család, amikor férjről is kiderül egy s más? Nyelvleckéket is kéne venni, egy-két aranyfog is elkelne a szép miniszternéi mosolyhoz, no, meg szeretőt is illene tartani, hisz az előző miniszter-feleség odafenn lebegő példája társadalmi szempontból csábító.
Csupa kikerülhetetlen kérdés sorjázik A miniszter felesége című vígjátékban, melyeknek ügyetlen és avatatlan megválaszolásában a kétes eredetű rokonság is részt vesz. De még mennyire, és bár ne tenné! Mert a kérők, alázatoskodók és nagy ravaszok egész zenekara zendít rá egy fennköltnek tűnő szimfóniára. És úgy tűnik, valóban egy eljátszott játék szimfóniája ez! Súrlódó érdekek és meleg rokoni összeölelkezések érzelmi sokszínűségét adja megannyi helyzet a darabban, melynek minden mozzanata mélységesen emberi. S talán pont ez a tükör az, melybe belenézvén időtlen játszmákban látjuk vissza önmagunkat.
Az író, aki Alkibijad Nusa néven született Belgrádban, 1864-ben, cincár származású, később szerbesítette nevét. Volt külügyi kormányhivatalnok Szkopjéban, Bitolában, Szarajevóban, de dolgozott Svájcban és Franciaországban is, a Szerb Királyi Akadémia tagja volt. A belgrádi, majd az újvidéki Szerb Nemzeti Színházat is vezette. A balkáni térség legkiemelkedőbb vígjátékírója, A miniszter feleségét először 1929-ben mutatta be a belgrádi Szerb Nemzeti Színház.
Együttérzéssel áthatott színpadi darabjai nélkülözik a gúnyt, a kárörömöt. Az alapos karakter-megfigyelésből eredő hiteles figurák által "eljátszot" kis- vagy nagypolgári gesztusai jellemzik világát. E világ persze nem szűkölködik kisvárosi bürokratákban, írnokokban, tisztviselőkben, provinciális ügyeskedőkben, akik ? családjukkal együtt ? képtelenek kilépni abból a környezetből, amelybe az Úr teremtette őket. Kimondottan a mindennapok esendő figurái, közéletünkből kipécézett alakok A miniszter felesége szereplői. Ugyanakkor éppen kétségbeesett igyekezetük teszi őket mégis szimpatikussá, végighordozva a nevetés szikráját a közönség között, az előadás első pillanatától az utolsóig.
Szereplők
Zsivka, a miniszter felesége
Popovics Szimeun, miniszter
Dára, a lányuk
Csédó, a vejük
Vászó bácsi
Szávka tanti
Ninkovics úr
Kalenics
Dácó néni
Risztó, kérő
Péró, írnok
Anka, szobalány
Angoltanárnő, Krisztina, Dácó néni lánya
Szója, rokon
Pántó bácsi
Jakab bácsi, Nyomdász inas, Mile
Pántó bácsi fia, Altiszt
Tanú I., Misics Szávó, rokon
Tanú II., Fotográfus
Csendőr, Jovó, Árszó pap fia
Rákó, kamaszfiú
Alkotók
- fordító: Verebes Ernő
- átdolgozta: Verebes Ernő
- rendező: Árkosi Árpád
- díszlettervező: Dobre-Kóthay Judit
- jelmeztervező: Lőrincz Ilona
- dramaturg: Verebes Ernő
- zeneszerző: Verebes Ernő
- koreográfus: Katona Gábor
- rendezőasszisztens: Kernács Péter
