Százhúsz éve született és száz esztendeje lépett először színpadra Latabár Kálmán, a legendás énekes- komikus, egy régi-régi színészdinasztia legnevesebb, legnépszerűbb tagja. Kevesen gondolták- gondoltuk volna róla, hogy az ő élete kevésbé mulatságos, mint amilyenné estéről-estére a miénket teszi. Pedig a huszadik század történelme árnyékot vetett a sorsára és a pályájára. A gazdasági világválság bátyjával, Árpival együtt külföldre kergette. Párizstól Johannesburgig beutazta a világot, és majd hazatért , hogy származása miatt szerepeit elvegyék és leparancsolják a színpadról. Később , a személyi kultusz idején, hajszálon múlt csak, hogy nem kiáltották ki a rendszer ellenségének. Mindeközben bátyjával együtt megrendítő szeretettel és kitartással ápolta édesanyjukat, aki egy agyvérzés után harminckét évet töltött betegágyban. Győrei Zsolt fiktív drámájában ez a kapcsolat adja keretét egy érzékeny, finomlelkű ember és nagy művész meg-megújuló küzdelmének és vívódásának, amit Peller Károly egyszerre játékos és drámai alakításában elejétől végéig melegség jár át és eleven humor fűszerez.