A Krund ni Ovel című rituális performansz fiktív szertartás egy konkrét térben, amelynek minden alkotóeleme és hatása párbeszéd során jön létre. Az alkalmi rítus fontos kiindulópontja, a klisék és előítéletek értelmezése, tudatos megkérdőjelezése és transzformálása. Hogyan értelmezhető egy ilyen performatív szituációban a 21. századi példaképek világa hagyományként? Hogyan képezheti ennek a világnak az eszköztára egy transzcendens folyamat alapját? Milyen metamorfózison képes keresztülmenni Beyoncé Drunk in Love című száma egy analitikus, ízekre bontó dialógus során??