New York. Frankie felszolgáló, Johnny szakács. Először kinézték egymást az étteremben. Azután szeretkeztek. Eddig csodálatos, de rá kéne jönni, hogyan tovább. Lehet-e újrakezdeni mindent, ha romantika nincs már, csak a klasszikus zenét adó rádióban? A darabból nagy sikerű film készült Al Pacinóval és Michelle Pfeifferrel, Krumplirózsa címmel.
A darabbeli felszolgálót és szakácsot, Schell Judit és Csányi Sándor személyesítik meg. A két színészt a nagysikerű magyar mozi, a Csak szex és más semmi (2005) után, legközelebb a 2012-ben bemutatott Esküvőtől válóperig című bohózatban - mint perlekedő házaspárt - láthatta együtt játszani a közönség.
A Ketten egyedülben most Csányi Sándor és Schell Judit új helyzetbe kerülnek, egy párkapcsolat kezdetén lesznek láthatók a színpadon.
A darabot Goda Krisztina rendezi - aki a fent említett filmet is jegyzi -, és nem tagadja, újra nagyon élvezi a közös munkát: "Alapvetően azért izgalmas számomra színpadra állítani ezt a darabot, mert tíz éve készült el a Csak szex és más semmi, aminek főszereplői Schell Judit és Csányi Sándor voltak és elég sok párhuzam van a film és a darab között. A női szereplő, Frankie sokat csalódott korábban és emiatt fél belemenni egy újabb kapcsolatba, ebben nagyon hasonlít Dóra karakteréhez a filmből. Sanyi karaktere pedig azért hasonló a filmbelihez, mert nagyon kitartóan ostromolja a lányt és nem adja fel. Nagyon szerettünk együtt dolgozni a filmben. Ez kicsit nehezíti is a közös munkát, mert figyelnünk kell rá, hogy ne dumáljunk mindig másról, annyi a mesélni valónk egymásnak..." A darab dramaturgja Divinyi Réka, aki Goda Krisztina állandó alkotótársa - szóval teljes mértékben felállt a "régi sikercsapat".
Goda Krisztinának nem ez az első színházi munkája, és bár saját bevallása szerint a film a fő csapásvonala, nagyon izgalmas dolognak tartja a színházi rendezést. "Ami nagy különbség a film és a színház között, hogy a filmen nagyon egyszerű jeleneteket váltani vagy ugrani az időben. A színházban minden jelen idő. A vásznon azt és annyit mutatok meg, amennyit akarok - mondjuk egy meztelenségből. Míg a színpadon valaki vagy fel van öltözve vagy nincs. Ezek az egyértelmű különbségek más hozzáállást követelnek, de a film és a színház lényege ugyanaz: megpróbálni megteremteni egy történetet és érteni a kapcsolat dinamikáját és a változását."