Kékszakállú - asszonyfaló, gyilkos, szörnyeteg. Az 1400-as évekből származó francia monda eredeti alakja. E horror-történetből írta meg Balázs Béla 1910-ben a férfi és nő egymásra találásának, illetve inkább egymásra nem találásának örökérvényű drámáját, mely a lélek rejtelmeit és szenvedéseit, az ember magának valóságát és elmagányosodását mutatja be.
Judit maga mögött hagyva az addigi életét a Kékszakállú herceghez költözik. A várba érkezve hét bezárt ajtót talál melynek kulcsait követeli. Kékszakállú végül átadja Juditnak az összes kulcsot, mely a férfi lelkének titkait rejti. Az utolsó ajtóhoz érve azonban az addig növekvő távolságból szakadék lesz, a párból pedig két magányos ember.
A 2022-es Kékszakállú című darab szintén a férfi-nő kapcsolatának örökérvényű kérdéseit boncolgatja, feszegeti. A kortalan mű a mába helyeződik, Judit alakja független, szabad, öntudatos és érzelmes. Kékszakállú az opera-figurához hasonlóan titokzatos, misztikus és rendkívül vonzó személyiség. Kérdés, hogy két erős személyiség hogy birkózik meg egymással, tudnak-e, akarnak-e engedni a saját szerepükből? Mi a határ a szerelem és a fanatizmus között? A megváltozott társadalmi normák napjainkban megváltoztatják-e Judit és Kékszakállú történetének végét?
Megtartva Bartók Béla operájának formáját, egy felvonásban, hét fejezetben Balázs Béla szimbolikáját és misztikumát megőrizve, a hétköznapi férfi-nő kapcsolatnak magasságaiból és mélységeiből mutatunk egy mai megközelítést, az alapműhöz adva egy fontos újítást: a humort.
Balázs Béla misztérium játéka alapján írta: Fabacsovics Lili.