, Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert bár semmi rosszat nem tett, egy reggel letartóztatták.” ,,Hogy mik a hagyományos szomorúmanók, ezt itt nem kell magyaráznom, de Prágában sem kellene, Szabadkán se, Varsóban se, Kolozsvárt se, legföljebb emlékeztetni, hogy belül ott dobog a narancsszív. (…) Hallottam, hogy van egy cseh szamizdatszerző, álneve Jozef K., kéziratai évek óta keringenek- ahol tudnak, és hogy senki se tudja, ki ő. Hogyha nem tudni, ki Jozef K., akkor bárki lehet Jozef K., bárki hagyományos szomorúmanó; ha tehát a kultúra kéretlen őre végigmegy a Károly hídon, mert lejárt a munkaideje, vagy csak elfáradt, vagy hiányzik a család és még a gyerekkel is matekozni kell, függvényábrázolás!, szemben bárki jön feléje, öreg, fiatal, boldog, boldogtalan, nő, férfi, egylábú, kétlábú, háromlábú, pardon, tolószékes, középkorú kurva, sudár papnövendék, bárki a kultúra kéretlen őre nem lehet biztonságban, hisz mindőjük lehetne Jozef K. És ezt kéne elérni, ezt a bizonytalanságot, bizony, megint, szabadságot, függetlenül a hidaktól, Károly, Erzsébet, folyóktól, Moldva, Duna, s elérni azt, elszakadva most már az irodalomtól, hogy bárki az országból potenciális igazmondó lehessen. Legyen tehát valódi nevünk ál-név, mely éppen minket leplez, le. Uraim, hagyományos szomorúmanók! Öltsük fel hát valódi álorcánkat! És ne csüggedjetek, ha mást nem, egymást fölismerjük, triviálisan, a hagyományosságról, a szomorúságról és a manóságról.”
Esterházy Péter Társulatunkat 2012 májusában hozta össze az a vágy, hogy új formavilág és saját színházi nyelv kialakításával magas szakmai színvonalú közösségi színházat, előadásokat hozzunk létre. A koncentrált műhelymunkában, közösségi, független, szabad alkotásban hiszünk. Igyekszünk gondolkodó, nyílt, változásra képes közegként működni, ami képes újradefiniálni önmagát. Mint minden előadásunknál, csapatunk most is kiegészült meghívott alkotókkal ez esetben a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel koprodukcióban készült az előadás.