Eörsi István 1956 decemberétől 1960 augusztusáig börtönbüntetését töltötte a forradalomban betöltött szerepéért. Fogva tartásának éveiről az Emlékezés a régi szép időkre című könyvében számolt be, amely nem csupán a rabság hétköznapjainak keserű és ironikus felidézése, de a börtönfalakon túl zajló kádári "konszolidáció", a kollektív felejtés kemény kritikája is. Előadásunkban egy lebilincselően őszinte szöveg segítségével beszélünk egy korszakról, annak ismert fő- és ismeretlen mellékszereplőiről, és e korszak tanújáról, akinek szókimondása fájóan hiányzik mai közéletünkből.
"Legalább egy évtizedig próbáltam magam rábírni arra, hogy írjam meg ezt a könyvet. Egyszer csak megéreztem 1986 őszén, hogy ha tovább halogatom a munkát, az anyag kisiklik a kezemből. A halottak, akik közé féltem lelátogatni, bejelentették, hogy fogytán a türelmük.Most már legalábbis ez idő szerint úgy tetszik nem kellene bátorság a megírásához. Ennek irodalmi szempontból is csak örülni lehet. A bátorság nem esztétikai kategória, és sajnálatra méltóak azok a történelmi korszakok, amelyekben a politikai kockázatvállalás művészi erénynek minősül."
Eörsi István, 1989.
Író: Eörsi István
Rendező: Polgár Csaba
Színész:
Eörsi István Znamenák István
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Látvány: Bagossy Levente
Súgó: Kanizsay Zita
Asszisztens: Érdi Ariadné
