Zene:Szarka Tamás
Szöveg:Szarka Tamás
Libretto:Szarka Tamás
Koreográfus:Bozsik Yvette
Rendező:Bozsik Yvette
Színész:
Istók Berettyán Nándor
Burkus (Farkas)Olt Tamás
Kó (Kócsag)Tóth Auguszta
Égia (Sas)Trokán Anna
VárkapitánySchnell Ádám
KisasszonyTompos Kátya
Kisbíró (Vőfély)Varga József
Pap (Tanító úr)Vati Tamás
Díszlettervező:Cziegler Balázs
Jelmeztervező:Berzsenyi Krisztina
Dramaturg:Rideg Zsófia
Fénytervező:Pető József
Korrepetitor:Komlósi Zsuzsa
Ügyelő:Dobos Gábor
Súgó:Sütő Anikó
Koreográfus-Asszisztens:Gombai Szabolcs
Rendezőasszisztens:Kolics Ágota
További szereplők - a Bozsik Yvette Társulat: Fülöp Tímea, Gulyás Anna, Hasznos Dóra, Samantha Kettle, Krausz Alíz, Rózsahegyi Orsolya, Stohl Luca, Somorjai Judit/Farkas Dóra, Vetési Adrienn, Feledi János, Gombai Szabolcs, Hámor József, Kalmár Attila, Krizsán Dániel, Székely Szilveszter, Vida Gábor, Vislóczki Szabolcs, Zambrzyczki Ádám
A zenei felvétel szereplői: Szarka Tamás, Farnbauer Péter
- A rádióban hallottam két éve egy riportot: Hany Istók legendájáról beszéltek, akit a Király-tó lápjában, Kapuvár környékén találtak a 18. században. Megragadott a talált fiú története ? mondja az Éden földön zenéjét és szövegét író Szarka Tamás, a Ghymes zenekar alapító tagja. - A talált gyermek motívuma a világ szinte minden táján felbukkan: egyik legismertebb Romulus és Remus mítosza. A csoda ezekben, hogy az ember valójában mi mindenre képes. Istók is hosszú éveken keresztül megélt kint a lápban, ruha nélkül. Állítólag hódok nevelték, és a hódvárban meleg van télen is. A lápot egyébként, ezt az édenkertet a múlt század ötvenes éveiben lecsapolták, és ez a csodálatos flóra és fauna megszűnt, egyik pillanatról a másikra. Annyi csavart tettem a darabba, hogy mi ennek a lápnak a nyelvét értjük - Istókot és a barátait: a kócsagot, a sast és a farkast. A második felvonásbeli világot, a civilizációt, az embereket, akik majd lecsapolják ezt az édenkertet, már nem értjük, ezért a várkapitány és köre egy halandzsa nyelvet beszél.
- Az Éden földön meséje a civilizáció és a természet összecsapásáról szól. A mai gyerekeket olyan vizuális ingerek érik, hogy az ember beleszédül, és ez óriási kihívás a színház számára - magyarázza Bozsik Yvette rendező-koreográfus, aki több mesét vitt már színre (Rozsda lovag és a kísértet, Csillagokkal táncoló kojot, Péter és a farkas). Szándéka szerint a mozgással és a látvánnyal most leginkább a fantasy műfajához közelítő világ varázsolódik a színpadra.
- Az első felvonásban azt az érzetet kell keltenünk, mintha a természetet szemlélnénk. A szakralitás, az ősszimbólumok megjelenése fontos. Az állatok "esszenciáját" kell megragadnunk, nem lehet a mozdulataik puszta utánzásával megjeleníteni őket, fel kell tárni a bennük lévő költészetet. Próbáljuk az utánozhatatlant utánozni, végeredményben az egész táncművészet ezen alapszik. A második felvonásban jelenik meg a civilizáció, amit az eredeti történetben még egy vár testesített meg, az előadásunkban pedig egyfajta cyber-világként lesz jelen. Ez Istók számára, aki a természetben nőtt fel, idegen és félelmetes.
- Mi az édenből jövünk, nem a civilizációból ? hangsúlyozza Szarka Tamás ?, gyökereinkben a természet részei vagyunk. Amikor elkezdtem foglalkozni a témával, elkezdtem hallani, ahogy rengeteg madár énekel. Meggyőződésem, hogy itt a Nemzetiben a plüss-székek között érdekesen fog hangzani ez a ?zenekar?: a madarak és a vízi állatok csodálatos éneke.
