A színház volt már vallási ceremónia. Volt már politikai fórum. A nép hangja. Királyok kedvtelése. Propaganda. Oktatási eszköz. Sznob értelmiségiek szellemi maszturbációs kukkoldája. Üres szórakoztatás. Időtöltés, ha épp nem megy semmi jó a moziban. Pártok palotája. Randihely. Mígnem eljött a k2 Színház előadása az Átriumban, ami mindez együttvéve, sőt még jóval több is, de legalább annyira értelmetlen. Vagy mégsem?
Mi van, ha egy előadás képes megváltoztatni mindent? Mi történik, ha e korokon átívelő művészeti tevékenység képes átszakítani minden falat? Ha tétlenségünk és közönyünk pusztán annak a folyamatnak a terméke, amely az első törzsi rituálé óta tartott a tökéletes, mindent eldöntő színházi történés létrejöttéig? Ha nem is tudunk róla, de minden eddigi színházművészeti megmozdulás egy bizonyos irányba mutatott: az első eljövetel felé, a reveláció színháza felé, a megkérdőjelezhetetlen és aktuális tudásunk szerint felfoghatatlan és elképzelhetetlen közösségi megmozdulás felé, amely meghatározza mindazt, amit múltnak, jelennek és jövőnek hívunk? Mi történik, ha valami történik?
Szereplők
Alkotók
- rendező: Fábián Péter Benkó Bence
- produkciós vezető: Erdélyi Adrienn
- díszlet: Jeli Sára Luca
- jelmez: Palánki Hedvig
- rendezőasszisztens: Molnár Fanni
