Bécs, 1938 márciusa. Nem sokkal az Anschluss után. Sigmund Freudot a Német Birodalom elismerő nyilatkozat aláírására akarja kényszeríteni. Egy éjszaka a lányát elhurcolják, és ugyanezen az éjszakán egy idegen ugrik be kívülről az orvos dolgozószobájába. A furcsa látogató, úgy tűnik, mindent tud Freudról: az életéről, a gyerekkoráról, a félelmeiről. A két ember beszélgetéséből csak egyetlen magyarázat következik, ami azonban a köztudottan ateista Freud számára nem fogadható el. De mégis, akkor mi az, amiben hisz? Ha mégis létezik Isten, hogy engedheti, hogy az emberiségen úrrá legyen a gonosz? Miért enged teret az ordas eszméknek, az immorális cselekedeteknek, az embertelenségnek? Miért állítja az embert olyan erkölcsi dilemmák elé, amelyek elvehetik tőle a jóba vetett hitet? Mi dolga van a hitnek a pszichoanalízissel? És miért beszélget ilyesmikről a világhírű pszichiáter egy különös jelmezbe bújt vadidegennel élete vége felé, egy nehéz nap éjszakáján?
Schmitt drámája az irodalomtudósok szerint kísérlet arra, hogy a gonosz jelenléte ellenére igazolja Isten létezését. Azonban a klasszikus teodiceákhoz képest a szerző nem törekszik radikális állásfoglalásra, sokkal inkább a kétségek és kérdések felvetésére helyezi a hangsúlyt. Éric-Emmanuel Schmitt egy rádióhallgatással töltött éjszaka kezdte írni a darabot, amikor az egymás után következő sok rossz hír hallatán úgy érezte, megkérdőjeleződik a saját hite. Ez az élmény jelenik meg a Le Visiteur műben, mely végül az év legnépszerűbb drámája lett, negyvenezer példányban kelt el a szöveget tartalmazó könyv. Az 1994-ben, Franciaországban színpadra került darab három Moliere-díjat is kapott: a legjobb írónak járót, a legjobb rendezésért és a legjobb előadásért.
Szereplők
Fodor Tamás Sütő András Sztarenki Dóra Varga Ádám
Alkotók
- író: Eric-Emmanuel Schmitt
- fordító: Oláh Krisztina
- átdolgozta: Ugrai István
- rendező: Császi Ádám
- díszlet: Enyvvári Péter
- jelmez: Moskovits Krisztina
- dramaturg: Ugrai István
- zene: Födő Sándor
- rendezőasszisztens: Hodászi Ádám
