Író: Arthur Schnitzler
Fordító: Márton László
Rendező: Bálint András
Színész:
Anatol - Pál András
Max - Schneider Zoltán
Cora - Móga Piroska
Gabriele - Kováts Adél
Annie - Petrik Andrea
Bianca - Andrusko Marcella
Ilona - Szávai Viktória
Franz, inas - Bálint András
Díszlettervező: Bagossy Levente
Jelmeztervező: Remete Kriszta
Dramaturg: Hárs Anna
Világítás: Baumgartner Sándor
Rendező munkatársa: Balák Margit
"Legújabb bemutatónk egy ízig-vérig bécsi szerzőnek 1893-ban írt, a maga idejében frivolnak számító színműve, ami ma már nem merész szókimondásával, hanem a bécsi századforduló szecessziós, kicsit romlott és nagyon buja, dekadens hangulatú világának megidézésével tarthat igényt méltán a figyelemre."
Anatol szerelmes költő, elszánt hipnotizőr, sármos úrifiú és kishitű optimista. Precízen számon tartja szerelmeit, rendszerezi flörtjeit, gáláns afférjait, szenvedélyes kapcsolatait, egyéjszakás kalandjait, meg nem valósult kívánságait. A szerelem számára a létezés záloga, leginkább magába a szerelembe szerelmes. Ő nem Casanova, inkább egy óvatos, kedves és hiú álmodozó, aki menekül a valóság otrombasága elől, mindig győzni akar, mégis állandóan veszít.
A nők jellegzetes századfordulós bécsi figurák: a naiv külvárosi kislány, a kíváncsi nagyságos asszony, a hűtlen színésznő, a feledékeny artistalány, és az esküvő előestéjén felbukkant régi-új szerető.
Arthur Schnitzler, a legendás és botrányos Körtánc szerzőjének darabjai annak idején pornográfnak minősültek, ám mai szemmel inkább könnyednek és szórakoztatóan erotikusnak tűnnek.
