Kivülről nézve olyan vonzónak tűnik egy ismert és sikeres szülő gyerekeként felnőni, de a valóságban ez pokoli nehéz ügy. Judy Allen ünnepelt színésznő, pályája csúcsán jár, de nem ebben a világban él: a hétköznapi dolgokkal nem nagyon törődik. Csodálatos, szellemes, szenvedélyes és mérhetetlenül felelőtlen. A lánya, Amy viszont két lábbal áll a földön, kitartóan küzd színésznő anyja szeretetéért, és azért, hogy az elfogadja őt, miközben szeretne felnőni és a saját életét élni. De hiába minden: szerelem, család, munka – bármit választ Amy, bárhogy dönt, az csak az anyjával való kapcsolatán keresztül értelmeződik: mintha vagy az anyja ellen vagy éppen őérte történne minden, és ettől nem lehet szabadulni. David Hare gyönyörű darabja az anya-lánya kapcsolatok összetettségéről, az önfeláldozó szeretetről, a felnőtté válás és a művészlét nehézségeiről, és az elmúlás fájdalmáról szól, miközben beleshetünk a kulisszák mögé is, látjuk a színházi és filmes művészek kiszolgáltatott világát, ahol a mindennapos csalódás és fájdalom elől a legtöbben ügyes kis élethazugságokba menekülnek.
A szerző az angol drámairodalom egyik legkiválóbb, legtermékenyebb és legnagyobb hatású alakja, akinek a műveit meglepően keveset játsszák a hazai színházak, holott Hare csodálatos drámaíró. Annnyi humor, megértés, bölcsesség és emberszeretet van a drámáiban, mint nagy elődjénél, Csehovnál. Írásaiban az emberi lélek mélységeit boncolgatja és társadalmilag érzékeny témákat választ, melyeken keresztül a legfontosabb emberi kérdésekre világít rá. Forgatókönyvei révén talán ismertebb nálunk is: ő az írója Az órák és A felolvasó című filmeknek, az előbbiért Oscar-díjra is jelölték.