Mindannyian képesek vagyunk megremegtetni a levegőt, tüdőnkkel egymás dobhártyájához érni.
A táj kihalt, mégis lélegzik. Tudod, hogy még maradtak páran, ők is figyelnek. Könnyű becsukni a szemed. Minden nagyobb lesz, ami hallatszik. A gyomor, a szív, a tüdő, az ízületek. Ideje ellazulni és egy másik nyelven megszólalni. Érinteni, ölelni, elsodorni. A másikkal szabadon összeizzadni. Hogy tudok segíteni neked, hogy kiszakadhassanak belőled ismeretlen, eltemetett hangjaid?
Karanténközösséget vállalva, a Tünet Együttes kísérleti évadjának keretében készült az előadás. A csapat teret adott mindenki kíváncsiságának, kreativitásának. Az emberi hang és mozdulat kapcsolatát kutattuk. Hogy felfedezzük, meddig tágítható az a határ, amit még zeneként tudunk befogadni, hogy létrehozható-e olyan mű, amely táncelőadásként és zeneműként is értelmezhető. Gondolhatjuk-e, hogy teljes figyelmünk, a másik meghallgatása, árnyalt hangunk keresése társadalmi állásfoglalás?
Alkotók
