"Többen vagyunk, mint fatörzsön a harmatcseppek (...)
Alkonyatra fehér csontok leszünk,
Meglegyint a múlandóság szele?"
(Ibusze Maszudzsi)
Bambuszerdő mint labirintus. Elszigeteltség. Túlélés.
A fizika törvényein túlra, a lélek dimenzióiba pillant Frenák Pál új koreográfiája, mely Japánban, a Villa Kujoyama koreográfusi díjasaként szerzett élményeiből és Alain Resnais kultikus filmjéből (Szerelmem, Hirosima) inspirálódik. Ahogy a film, úgy Frenák is emberi kapcsolatokon keresztül vizsgál társadalmi és globális problémákat. Felelősen bánunk-e világunkkal? Van-e remény, vagy az emberiség újra és újra felfalja önmagát?
Frenák Pál a Magyar Táncművészeti Egyetem végzős hallgatóit hívta közös munkára az alkotófolyamat során, ezzel is teret biztosítva az új generációnak nem csak a megmutatkozásra, de annak a sokrétű, alkotói építkezésnek is a megtapasztalására, melyben nem csak egy egyszerű koreográfia elsajátítása a cél. Lőrinc Katalin unikális megjelenésével a színpadon egyedülállóan képes immobilitás által jelen lenni - lényével idézi elénk az örök folyamat állandóságának mozdulatlanságát, mely igazi Frenák-motívum - a koreográfus kreációjában tudatosan vállalva hű önmagához, melyben a látszati önismétlés az elmélyülés titka.
