"A színpad egy különleges hely. Óriási, furcsa, erőteljes és ijesztő. Én sosem álmodtam arról, hogy táncosnő legyek, nem szeretem a felületességét. Ez egy lehetőség az álmok valóra váltására, egy különálló világ, de szükséges, hogy legyenek olyan emberek, akik értik ezt a világot, különben nem jön át a lényeg. A táncosnak meg kell értenie mi az, amit csinál, miért csinálja és mi annak az értéke. Ha ez után táncolja a koreográfiát, akkor a közönség is reagálni fog rá, és még többet akar majd látni belőle." (Sylvie Guillem)
"Zambrzycki Ádám testalkata nem átlagos, arcberendezése nem mindennapi: ez a kortárs táncos feltűnő jelenség. Vékony, de izmos test, tar koponya, óriási szem; olyan, mint egy mesefigura. Ki tudja, talán a jóga teszi meg a Buddhista Főiskola: rendre a legellentmondásosabb szerepeket viszi mások koreográfiáiban. Mozgása cseppfolyós, ugyanakkor kemény, (?) tragikus és komikus, lírai bohóc; Buster Keaton-i figura. Jó ideig a Frenák Pál Társulat szólistája volt." (Sisso, www.kultura.hu)