A Kulcsár Noémi Tellabor előadása.
A Prométheusz-mítosz új adaptációjában találkozik az antik görög mítosz, az emberiségnek reményt és tüzet adó titán szenvedéstörténete a középkori japán nó-játék misztikumával, valamint egy látlelettel a világ mai állapotáról, amely kritikus hangvételű, mégis reményteli. A prózai, zenés és táncszínházi elemeket vegyítő előadásban az ember legnagyobb erényeiről és bűneiről mesél a titán akitől még a hatalmas Zeusz is félt, miközben rámutat arra a veszélyes útra, amelyre az ember a huszadik század során tévedt. És amelyen rendületlenül menetel tovább a huszonegyedikben.
Öregember várakozik leányával egy messzi hegytetőn. Kertjüket művelik, míg a férfi emlékeit veszi sorra, a madarak dalát hallgatja, és olykor vendéget fogad, bár sohasem azt, akit olyan régóta vár. Mindent lát: népek egymással vívott harcait, országokra hulló bombák robbanásait, égbe küldött rakéták villanásait, és ha a mennyekre tekint, egyszerre lát múltat, jövőt és jelent. Egy napon azonban különös vándor érkezik hozzá, egy férfi, akinek végre elmondhatja történetét. Csakhamar kiderül, hogy az öregember több, mint aminek látszik ? hogy ő valójában a megszabadult Prométheusz, aki nem térhet meg a holt mennyekbe addig, amíg nem kapja vissza az embernek adott két ajándékát: a vak reményt és a tüzet. Vendége pedig ? az utolsó élő ember a kerek földön azért jött el, hogy visszaadja neki mindkettőt. Ám Prométheusz nem fogadja el ezeket tőle, és a földön tomboló forróságban és jégben hagyja az embert. Ugyanis nem jött még el az idők a szenvedésünk és életünk vége.
Szereplők
Öregember
Leány
Vándor
Kar
Alkotók
- rendező: Kulcsár Noémi
- koreográfus: Kulcsár Noémi
- zenész: Márkos Albert Porteleki Áron
- zeneszerző: Márkos Albert
- dramaturg: Cseh Dávid
- jelmez: EIFERT Kata Nóra
- társrendező: Cseh Dávid
