Sztravinszkij 1917-ben írott, Menyegző (Les Noces) című, lenyűgőző zenéjének központi ereje a VÁGY. Vágyódás másikra, vágyódás a másik utáni vágyra. Lángoló, forró, közönséges, gyengéd, figyelmes vágy. A darab folyamatosan megújuló víziókat nyújt nekünk a mű iránti vágy látványa által. Ugyanazok a gesztusok, mozdulatok más jelentést nyernek. Látásunk és érzékelésünk, befogadásunk megzavarodik. A menyegző ideje alatt a nézőt áthatja és megnyeri a vágy, hogy tovább vágyjon nézni, és meglepődni.
Én táncolnék veled! - Én is táncolnék? Fogd meg szépen kezem, - Ez nem nehéz, ennyi az egész. Ne törődj semmivel, csak velem, hallgasd a zenét! Vezessél bátran hát, én engedem neked.? A világ végéig én elmegyek - Megyek veled.