"Öregkoromba kezdtem ezt a verset, Ezerkilencszáznegyvennégybe volt, Förtelmes év! Az ország haldokolt, Jöttek reá vad, égető keservek."
Így kezdi Heltai Jenő - eddig kiadatlan - ostromnaplóját, majd folytatja: "Ezek a kusza följegyzések napról-napra íródtak lakásokban és pincékben, óvó- és illemhelyeken, kórházban, börtönben, menekülés és bujkálás közben."
Heltai beszámol a hétköznapi borzalmakról, és bár megjárta a csillagos házakat és a Gestapo börtönét, mégis bájos humorral és öniróniával mesél, anekdotázik. Felidézi ifjúságát, a boldog békeidők Budapestjét, elhangzanak korabeli sanzonok és a János vitéz dalaiból is néhány (a zongoránál Darvas Ferenc).
Emlékezni kell és nem szabad felejteni, állapítja meg, bár "unokáink nem fogják ezt a kort megérteni".
Bálint András legújabb önálló estjét Deák Krisztina re