„Nagy csapás a bűnökre, ha nevetségessé tesszük őket a világ szemében. A szemrehányásokat könnyen vesszük, azt azonban, ha kigúnyolnak, nem bírjuk elviselni; eltűrjük, hogy rossz hírünk legyen, de azt nem, hogy nevetségesek legyünk.” (Moliére: Előszó a Tartuffe-höz)
Az élet rövid és jelenleg nagyobb a bizonyítottsága annak, hogy egy egyszeri kaland. Valószínűleg szeretnénk mindnyájan tartalmasan végig-élni azt az időt, ami nekünk jut. Emberi léptékkel e rövid időn belül túl sok a lehetőség, az irány, az információ, ahhoz, hogy magunk döntsünk arról, hogy mit is kezdünk ezzel a: nekünk jutó „idővel”. Sokunk ezért is kapaszkodik egy eszmébe, egy vezetőbe, a hitbe, hogy ne tévedjen el, ne sodródjon le az általa igaznak vélt ösvényről. Igen, szeretnénk hinni, hogy vannak igaz emberek. De mi van, ha ezek az „igaz” emberek kóklerek? Ha a tehetségük nem más, mint az, hogy képesek a bennünk lévő hiányt kitölteni, a kérdéseinkre választ adni, de közben csak arra használnak bennünket és a bizonytalanságunkat, a gyengeségeinket, az eltévelyedettségünket, hogy a saját önző céljaikat elérjék?
Szereplők
Pernelle asszony Orgon anyja
Orgon Elmira férje
Elmira, Orgon felesége
Damis, Orgon fia
Mariane, Orgon lánya, Valér szerelme
Valér, Mariane szerelme
Cleante, Orgon sógora
Tartuffe, álszent
Tartuffe titkára
Dorine, Mariane komornája
Alkotók
