Az 1930 novemberében bemutatott Feketeszárú cseresznye hozta meg Hunyady Sándor számára az igazi sikert, tette elismert és ünnepelt drámaíróvá. Hunyady a Trianon-problematikát, a történelem eseményeit nagyformátumú módon hangolja egybe hősei egyéni sorsával. A szereplők konfliktusaiban árnyaltan mutatja be a körülmények deformálta emberi magatartásokat. Irina és Dusán, a szerb házaspár az ablaka alatti szerenádra ébred: a falujukban állomásozó magyar katonák jöttek búcsúzni, indulniuk kell a frontra. Nagy mulatozás kerekedik, bár sejtik, lesz, aki soha nem fog visszatérni. A magyar főbíró titokban figyelmezteti Dusánt: egyik alkalmazottja feljelentette a magyar elöljáróságnál, hogy Szerbiáért imádkozik. Dusán nem tagadja: szerb a vére, de a főbírót a legigazabb barátjának tartja. Valójában a csendes magyar férfi Dusán legnagyobb ellenfele: amikor a duhaj szórakozás elöl elmenekülve kettesben marad Irinával, virágnyelven szerelmet vall az asszonynak. Irina is vall érzelmeiről, de finoman visszautasítja a közeledést, nem fogja elhagyni a férjét. Két év telik el, s a történelmi helyzet gyökeresen megváltozik.