Egy magányos kisfiú, Lackó, elgurult üveggolyóját hiába keresve elalszik. Álmában különös lények szólítják meg, szobája tárgyai szokatlan alakot öltenek, nyílnak, dőlnek, felemelkednek, átlátszanak. E mesés környezet minden elemében Lackó hétköznapjait, olvasmány és televíziós élményeit, az őt körülvevő világ figuráit tükrözi vissza, ám a gyermeki fantázia sajátos, a hétköznapoknál színesebb, ötletesebb rendszerbe szervezi azokat. Utazó hősünket egy hűséges kísérő, a Hangya kíséri, akinek szeretete, tiszta barátsága, önfeláldozása katartikus szituációkba helyezi Lackót. A végül megtalált üveggolyó örök barátokat szerez, akik ugyan csak az álomban elérhetők, de létezésük a valóságot teszi elviselhetőbbé, teljesebb emberré formálva a kisfiút.