Mi ez, mi ez, miez, ez a rettentő csengetés? Tűz van? Ezek nyilván tűzoltók…szólni kellene az Erzsinek, hogy oltsa el a lámpát, biztosan meggyulladt a kredenc…Dehogy… hiszen ez a vekker…A vekker csönget…De hiszen akkor fél hét van már…fel kellene kelni.
Ismerős gondolatok ugye? Reggel hét, óracsörgés, álom és ébrenlét határán…
Ki ne ébredt volna életében legalább egyszer azzal a vággyal, hogy bár a reggeli sűrű ködben tényleg eltűnt volna az iskola és ha nem is örökre, de legalább a mai napon ne kellene betenni oda a lábunkat.
Ki ne emlékezne a tanár komótos naplólapozgatása közben átélt rettegésre vagy a megkönnyebbülésre, miután a tanár ma az osztály jó tanulóját hívta ki felelni vagy a padsorok között bujkáló gurgulázó nevetésre, miközben osztálytársunk az óra alatt a kukában rejtőzik.
A Tanár úr kérem megszólítja a mostani iskolásokat és az öregdiákokat is, Karinthy Frigyes saját szavaival élve: “Nem látom olyan keservesnek és fárasztónak és nyomasztónak; hanem figyelni fogom benne mindazt, ami benne kedély és humor és emlék és szép fiatalság”
Az előadást a KeS Papír támogatta
Szereplők
Sütő András Pásztor Ádám Fila Balázs Menczel Andrea Vecsei László Peller Károly Baronits Gábor Kuna Katalin Szelle Szilárd
Alkotók
- író: Karinthy Frigyes
- rendező: Simon Kornél
- művészeti vezető: Karinthy Márton
- díszlet: Nagy Viktória
- jelmez: Nagy Viktória
- dramaturg: Deres Péter
- dalszöveg szerző: Máthé Zsolt
- zeneszerző: Nyitrai László
- zenei vezető: Fekete Mari
- koreográfus: Vislóczky Szabolcs
- hang: Voronko Miklós
- fény: Kaszai Sándor
- kellékes: Bíró Tamás
- produkciós vezető: Ridzi Gábor
- súgó: Csesznek Judit
- asszisztens: Peron Dorottya
