Bernarda Alba háza: Federico García Lorca drámájában a nyomasztó hagyomány lélekölő ereje boldogtalanná teszi a zord asszony és leányai életét. Aki meghajlik a kemény hagyományok előtt, magára vállalja az örök boldogtalanságot. Aki lázad ellene, mert derűre, boldogságra vágyik, belepusztul.
Exit: A legtöbb fogalom, amelyet önmagunk meghatározásához társítunk, kompromisszumok megkötésére kényszerít minket, függetlenségünk és olykor szabadságunk feladására. Kibújunk a minket terhelő, de egyben a minket terelő korlátok szorításából, és saját ösvényt taposunk a korábbi minták helyett. Kimozdulunk, vagy már rég kimozdultunk a kollektív útról, hogy egy üres térben, megtagadott és elferdített eszmék között bolyongva keressünk valamit.
Tabula rasa: Manapság igyekszünk harmóniát találni kaotikus társadalmunkban. Bár a technológia jobban összeköt minket, mint valaha, mégis egyedül vagyunk. Valódi hőstett megtalálni magunkban az erőt, melynek segítségével képesek vagyunk feldolgozni kínos helyzeteket, elengedni fájdalmas élményeket. Michael Gordon lendületes zeneművére készült koreográfia ennek a kihívásnak tesz eleget. A dallamok látszólag véletlenszerűen jelennek meg, és megszokott struktúrában áramolnak ide-oda, mégis diszharmóniát okoznak. A zavar és a feszültség rivaldafényében olyan fordulóponthoz jutunk, amely egy új kezdet, a tabula rasa szükségességéhez vezet.