Ködös őszi este volt. Vagy télre járt már....A sarokban a plüssmedve ült az óriásbabával, előttük elválaszthatatlan barátjuk, búgócsiga, tőlük jobbra egy hernyó énekelt, a polcon a hiú kávéfőző terpeszkedett, a szoba közepén pedig a táltos hintaló vágtázott. És ott volt ő, ott az asztalon, a csodálatos és kecses táncosnő, aki sohasem mozdult meg. Coppelia, az üveggömbbe zárt örök balerina. Minden olyan volt, mint máskor. Egészen addig, míg egyik éjjel váratlanul egy féllábú ólomkatona érkezett a játékok közé, és minden megváltozott…