A Budapest Táncszínház által korábban bemutatott Kislányom, Anne Frank című produkció korlátlan hazai és külföldi sikere nyomán, a Száz év magány című produkciót is, a próza és a tánc közös gondolatiságához és alkotói folyamatához hasonlóan alkotta meg. A Száz év magány családregény, mely a szülőföld elhagyásával kezdődik, és az új haza megtalálásával, a letelepedéssel folytatódik. A szerelem és a vágy, a legfőbb hajtóerők, melyek a továbbéléshez, a reprodukcióhoz segítik a Buendíákat. Csak az ősanya, Ursula sejti meg, hogy a testi-lelki ismétlődések a családtagokban nem vezetnek sehová: a történetük körbe-körbe jár, és ugyanígy apáról fiúra száll a magány is, melyet leginkább a család férfitagjainak szeretetre való képtelensége okoz. Erre a társas magányra Marquez a következő választ adja: a kultúra, a történelem egyedül helyes útja, az egymáshoz való közeledés.