A produkció Ken Kesey már kultikus alapművé vált regényének táncszínpadi adaptációja. Egyrészt a történet helyszínéül szolgáló elmegyógyintézet életét, mint realitást ismerjük meg, másrészt egy mélyebb jelentéssel szembesülünk: a diktatúrák működésének mechanizmusával. Azzal a végtelen gonoszsággal, cinizmussal, amivel a mindenkori hatalom az embereket manipulálja, kiszolgáltatottá teszi.
A történetben az elmegyógyintézet Főnénije, Ratched nővér a hatalom megtestesítője, aki igen eredményesen szorítja be az általa megszabott keretekbe osztályának ápoltjait. A gépezet működtetéséhez kegyetlen ápolók és ?gyógymódok? ? mint például az elektrosokk ? segítségét veszi igénybe, de legerősebb eszköze: a személyisége. A különböző egyéniségű, hátterű, kényszerűségből vagy önkéntesen az Intézetben élő ápoltak egyaránt engedelmeskednek neki. Azok sem menekülnek el, akik megtehetnék! Vajon miért? Nem érti ezt McMurphy, a fegyenc sem, akit kivizsgálásra az Intézetbe szállítanak. Ő eleinte csak büntetése megúszására játszik, de megismerve, átérezve társai helyzetét, sorsát, a hangadójukká válik. Megpróbálja felrázni őket a mérhetetlen apátiából. Elér kisebb-nagyobb sikereket, de amikor fizikálisan is rátámad Ratched nővérre, elbukik. Társai közül egyedül a félvér indián Bromden, avagy Serteperte Főnök érti meg, aki megvalósítja McMurphy tervét: megszökik. Sugallva, hogy ? még ha áldozattal is jár ? érdemes lázadni az embertelenség ellen, vissza lehet nyerni az emberi méltóságot.
Az előadás a történet ma is érvényes üzenetét kívánja közvetíteni a tánc, a mozdulat univerzális nyelvén.
McMurphy: Molnár Zsolt
Ratched nővér: Kócsy Mónika
Bromden főnök: Koncz Péter
Ápoltak: Kerekes Soma Lőrinc, Matola Dávid, Szabó Márton, Tuboly Szilárd