"Kérem, Kis úr, a házmester azt mondta, hogy elveszik magától a lakást. Én csak mondtam, hogy az nem lehet, mert Kis úr mindenkivel jóban van, ilyen embertől ugyan el nem veszik a lakást, de hát a házmester azt mondta, hogy Kis úr nincs jóba senkivel, mert Kis úr, magyarán mondva, egy részeg disznó, és nem csinál semmit, hanem várja a sült galambot."
Sarkadi Imre az ötvenes évek csodagyerekének számított, generációja egyik legtehetségesebb írója volt; vonzó, ugyanakkor végtelenül ellentmondásos személyiségét legendák övezik. Az 1960-ban írt Oszlopos Simeon című darabját Hegedüs Géza "irodalmunk egyik legnyomasztóbb és legriasztóbb remekművének" nevezte, és - főként amiatt, ahogy Sarkadi az illúzióvesztett értelmiség közérzeti válságát, vívódását, reményvesztettségét láttatja benne - ma is rendkívüli erővel hat. Több, mint ötven év távlatából ez az értelmiség-kép bizonyos mozzanataiban kifejezetten ironikus.
Munkatársak: Tóth László, Kántor László, Mészáros László, Mucsi Gábor, Tóth Norbert, Ignácz Éva, Kelecsényi Bernadett, Méreg Mariann, Tóth Irén, Wirth Tamás, Pető Gergő, Pető Sándor, Tőzsér Gábor, Bokor László, Pintér Mária, Gáspár Viktória, Petróczy László, Nedár Barnabás, Gerlóczi Judit, Molnár Jenő, Molnár Fanni Rebeka, Orange Optika, a Scabello Bt. munkatársai