A kertész kutyája - Nemzeti Színház

avagy az örökbecsű komédia.

Nem kér enni, de másnak sem hagy (no come ni deja comer) – ez egy spanyol mondás, amelynek forrása Lope de Vega komédiája, A kertész kutyája – mondja Ignacio García, a darab spanyol rendezője, és elmagyarázza: – Valaki nem enged a húsosfazék közelébe senkit, ugyanakkor ő maga sem eszik belőle. A nagy spanyol komédiaszerző erre az egyszerű „jelenségre” építi leghíresebb és fergeteges („ajtócsapkodós”) darabját.

Az alaphelyzet egy szerelmi háromszög. Egy grófnő szerelmes a titkárába, aki azonban egy szolgálólányhoz vonzódik. Ám a titkárt meglegyinti a hízelgő lehetőség, hogy feljebb léphet a társadalmi ranglétrán, és társa lehet asszonyának, ezzel azonban szenvedést okoz szerelmének. Ugyanakkor a férfit is folyamatos megaláztatások érik a grófnő részéről, aki – a kutyához hasonlóan – bár ő maga nem kér enni, arra törekszik, hogy mások se „egyenek”.

A félreértésből, féltékenységből és irigységből fakadó vígjátéki elemek, a darabot átszövő pimasz derű a tökéletes színpadi gépezet az óramű-pontosságú komikus mechanizmus segítségével teljesednek ki. A látszat mögött azonban mély, fájdalmas kérdés lappang. Vajon tudunk-e úgy szeretni, hogy rá ne unnánk szeretetünk tárgyára? Vajon nem egymás életét kívánjuk-e folyton – legyen bár szó a másik szerelméről, munkájáról vagy épp vagyonáról? Lope de Vega érzelmeink fény-árnyék játékát a példázat szintjére emeli ebben a művében.

Lope de Vega (1562–1635), aki Cervantes kortársa és a spanyol irodalomnak szintén felülmúlhatatlan nagy alakja, szinte irreális jelenség. „Csupán” félezer hosszabb és rövidebb színdarabja maradt fenn (az állítólag 1500-ból), és mellette más irodalmi műfajokban is alkotott, és mindeközben ráért kalandos életet is élni. Voltak gáláns szerelmi ügyei, több házassága, de a szerzetesi aszkézist is gyakorolta, szolgált a Nagy Armadában és részt vett az inkvizícióban.

Ignacio García a kortárs spanyol színház meghatározó alakja, az Almagrói Nemzetközi Klasszikus Színházi Fesztivál igazgatója, a spanyol aranykor drámái közül számosat sikerrel állított már színre szerte a világban.