Zenés némajáték - egy kötélre, két alakra és számtalan tündérre.
„A házak mohón ápolják kövérségüket, de ha ujjammal megérintem őket: elpukkannak. Kilyukadt alattam a föld, színné, fénnyé vált köröttem a levegő: űrben járok. Hosszú éveken át összetévesztettem magammal valakit, aki nincsen; s még éveken kívül is, összetévesztettem a foghatatlant a lehetetlennel. Számtalan tündér, nem egy és nem több: ez vagyok, a többi csak látszat... Weöres Sàndor: Örvény (rèszlet)
Amikor az ébredésre gondolsz, akkor hesegesd el a gondolatot, hogy ez egy súlyos pillanat. Ez az ébredés nem a reggeli felkeléshez, hanem egy esti álomba vezet, ami tréfákkal van tele: amikor egy cirkuszról álmodsz ahol nincsnek artisták, se bohócok. amikor a varázslathoz nem kell más, csak egy párna, és ha túl sötét van az égboltra saját ujjadal rajzolsz csillagokat.
Szóval ez az az ébredés, amikor egy huncut mosollyal a szád szélén térsz magadhoz, mert álmod színt rajzol a szürkeségbe, ha szerencsénk van, talán ma este is.