Kettő az egyben - hangzik a sokfelől ismerős szlogen, amely Richard Strauss és Hugo von Hofmannsthal sok vita és több átdolgozás közepette fogant operáját is jellemezheti. Egy mitológiai témájú, magasztos opera seria és a commedia dellarte bohókás kedélye kerül ugyanis egymás mellé e műben, miután a keretjáték szerinti bécsi estély láthatatlan házigazdája úgy dönt, hogy az időt megtakarítandó egyszerre szólaljon meg a vendégek szórakoztatására megrendelt két előadás. Kétségbeesett ifjú komponista, szeszélyes primadonna és ugyancsak szeszélyes tenor, egy méltóságteljesen prózai udvarmester meg egy teljes komédiástrupp az előjátékban, majd az egymással csodálatos-furcsán összefésült két műfaj az ünnepi produkcióban. A hűtlenül elhagyott, sőt Naxos szigetén rútul kitett bús Ariadné és Bacchus isten szerelmes egymásra találásával, valamint a komédiások derűs közjátékaival és közbevetéseivel. Életigenlő kommentárjaik legfontosabbikát a vidám társaság üdvöskéje, Zerbinetta énekli a fonaláról elhíresült, reményvesztett krétai királylánynak: hosszú vigasztaló szólója az operairodalom egyik legnehezebb koloratúráriája. Strauss minden ízében igényes, de egyszersmind hálás operája több mint négy évtized után tér vissza most az Operaház színpadára.