A II. világháború vége felé járunk. A Magyarországon harcoló felek egyre fáradtabbak, kimerültebbek, és egyre kevesebben akarnak önként és dalolva a frontra menni. Mindenfelé lógósokba botlik az ember. Főhősünk, a tizedes is azért oson be egy kastélyba, hogy végre megpihenhessen a frontvonalak között. Ám nemsokára kiderül, hogy a kastély más katonaszökevényeknek is a tanyája, és ezekből az ágrólszakadtakból ügyes, ravasz és túlélésre képes csapatot kellene kovácsolni?
2017-ben a szerző, Dobozy Imre születésének 100. évfordulóját ünnepeljük. Bravúros komédiáját Keleti Márton pompás filmje tette legendássá. A történet egyes mondatai jelképessé váltak az évek során, hisz ki ne hallott volna a már a spájzban vannak az oroszok?, vagy a mert mi mindig zabálunk, magyar átok szállóigékről! Ez a szórakoztató helyzet- és jellemvígjáték szeretetreméltó vallomás is a jólelkű, de rafinériára mindig kész kisemberről, aki csupán túl akarja élni a történelem viharait.
Érdekességek
1. Apropó, szállóige! A filmben csak olvasható a németül elhangzó mondat fordításaként, hogy "Az oroszok már a spájzban vannak", ami szállóigévé vált ? a szövegben így hangzik el: "már a spájzban vannak az oroszok".
2. Az előadás dramaturgiája nem követi száz százalékig a filmet, ezért nincs jelenet az erdészházban, ezért nem szerepel nő, Grisa a kastélyban kerül elő a spájzból, nincsenek külső jelenetek.
3. Az oroszul és németül elhangzó mondatokat a többi szereplő értelmezéséből értjük meg.
Író: Dobozy Imre
Rendező: Lengyel Ferenc
Színész:
Albert Eperjes Károly
Tizedes Bede-Fazekas Csaba
Gáspár Rancsó Dezső
Fekete Szatmári Attila
Gálfy Fillár István
Suhajda Pavletits Béla
Szijártó Horváth Illés
Grisa Takács Géza
Dunyhás Szűcs Sándor
SS Főhadnagy Tahi József
Krasznavölgyi Gémes Antos
Jóska Adányi Alex
Szovjet százados Csepeli Sándor
Díszlet: Kovács Yvette Alida
Jelmez: Kovács Yvette Alida
Dramaturg: Deres Péter
Zene: Vecsei László
Ügyelő: Sipos Csaba
Súgó: Balázs Éva
Rendezőasszisztens: Juhász Andrea
