Az idő legendéja.
Ez a mű Lorca legtitokzatosabb drámája. Megírásakor, 1931-ben, maga a szerző a „bemutathatatlan színház” darabjai közé sorolta. Mégis, már 1936-ban elkezdődtek a próbái Madridban, majd a költő halála miatt a bemutató elmaradt.
A darab főhősének, a Fiatalembernek öt évet kell várnia, hogy feleségül vehesse menyasszonyát. A várakozás örömteli a számára, mert így a valóság nem zavarja álmodozásában. Öt év múlva a Menyasszony lakásán zajló találkozás szakítással végződik, és a Fiatalember a Gépírókisasszony korábban elutasított szerelmében keresi „célját vesztett” szerelmének új tárgyát. Különös szereplők (a halott Kisfiú, az agyonkövezett Macska, a Próbababa, Harlekin, a Bohóc, a Maszk, a Visszhang) teremtenek jelenlétükkel szürreális világot a Fiatalember története köré. A darabban, melynek alcíme Az Idő legendája, összemosódik múlt, jelen és jövő, valóság és képzelet. A Fiatalember életének képei. Vagy csupán a képzelet műve az egész, és az Idő is megállt?
A magyar színházi hagyományban ritka, kivételes esemény a költői, szürrealista művek előadására tett kísérlet.
Szereplők
Bányai Kelemen Barna Dankó István Dér Zsolt Elek Ferenc Kovács Lehel Lestyán Attila Rohonyi Barnabás Fullajtár Andrea Gombó Viola Lotti Jordán Adél Pálmai Anna
Alkotók
- író: Federico García Lorca
- rendező: Zsámbéki Gábor
- díszlet: Khell Csörsz
- jelmez: Szakács Györgyi
- világítás: Bányai Tamás
- zene: Dargay Marcell
- dramaturg: Litvai Nelli
- asszisztens: Tiwald György
